Egy kísértet egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megnyilvánulása. Az általános elképzelés szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön marad a halál után. Némely hagyomány szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. A világ valamennyi kultúrája hordoz kísértetekről szóló történeteket, de különböznek az elképzeléseik arról, hogy pontosan mik is ők és hogy mennyiben valóságosak vagy csak a képzelet szülöttei. Olyan lények, melyek normális emberként élve élősködnek a még nem elhunyt emberek között. Állítólag tudnak átformálódni, emberi szemnek láthatatlanná, de a gépeket(pl. fényképezőgép, kamera) nem tudja becsapni. Egy régi fotós egy kastélyt próbált lefényképezni, aminek a históriájában egy nő halt meg. A fotós vissza hívatta a kémiai fotót és látott rajta egy félig átlátszó szoknyás nőt. A kép felvételekor a fotós nem látott semmit.

Kísértetekkel kapcsolatos hiedelmek:

A kísértetek mérete és alakja megegyezik az élőlényekével, de "ezüstös", "homályos", "félig átlátszó", vagy "füstszerű". A parapszichológia az "anyagot", amiből a kísértetek vannak, "ektoplazmának" hívja. A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása stb., amelyekre állítólag nincsen természetes magyarázat.

A nyugati világban gyakran tartják a szellemeket olyan lelkeknek, amelyek képtelenek haláluk után nyugtot lelni, és ezért vándorolnak a Földön. A megnyugvásra való képtelenség magyarázata sokszor egy elvégezetlen feladat, például egy áldozat, aki bosszút akar állni a saját haláláért. A bűnösök néha azért maradnak a világban, hogy elkerüljék a büntetést a túlvilágon, mint a Pokol vagy a Purgatórium. Egyes elképzelésekben a kísértetek a Limbo lakói, ami az a hely, ahova a meg nem keresztelt gyermekek kerülnek. Nem árt megjegyezni, hogy a Biblia tanításait követő keresztény egyházak nem hisznek a szellemekben mint visszatérő halottakban, és az ilyen jelenségeket a legjobb esetben is démonoknak tulajdonítják.

Kritikai analízis:

Bár vannak, akik hisznek a szellemekben, a tudományos közösség többsége elutasítja a szellemek létezését. A szkeptikusok a kísértetészleléseket legtöbbször az Occam borotvája-jelenséggel magyarázzák, ami kimondja, hogy több lehetséges magyarázattal szembesülve az ember hajlamos az egyszerűbbet választani. Gyakran rámutatnak arra is, hogy a legtöbb észlelés akkor történik, amikor az érzékelési képességeink korlátozottak, és hogy a bizonyítékok nem lehetnek meggyőzőek, mert nem történnek olyankor, amikor képességeink tökéletes birtokában vagyunk.

Gyakran megkérdőjelezik a kísértettörténetek terjesztőinek motivációit is. Sokan terjesztik, hogy kísértetek láttak csak azért, hogy megrémisszenek másokat, vagy hogy személyes hírnévre tegyenek szert. Például a kísértetekről szóló pletykák segítenek távol tartani a gyerekeket azoktól a helyektől, ahol megsérülhetnek (például egy elhagyott háztól). Egy átokról szóló híresztelés segíthet elriasztani a sírrablókat. Egy "halottlátó" vagy médium ellenben könnyű bevételre tehet szert, ha azt állítja, hogy kapcsolatba lépett a halottakkal.